VÉGZETES TOJÁSOK

Mihail Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdi-t, a Végzetes tojások-at és a Kutyaszív-et. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszív-et viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító vörös sugarat, arra már nem képes, hogy megakadályozza gyakorlati alkalmazását, minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár új embert visszaoperálják kedves, hűséges kutyává. Bulgakovnak ezek a szatirikus művei felmutatják a szovjet hétköznapok nevetésre ingerlő visszásságait és groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, s ugyanakkor mélyebb, filozófiai jellegű problémákat is felvetnek: szabad-e beavatkozni az élet természetes rendjébe vagy, áttételesen, a történelem menetébe? Hiszen korántsem biztos, hogy a voluntarista, radikális változások a szép, új világot teremtik meg. Szerkesztette Szőke Katalin és Hetényi Zsuzsa. Az utószót Hetényi Zsuzsa írta .