A VIGASSÁG HÁZA

A regény főhőse, Lily Bart egy csődbe ment nagypolgári család éteri szépségű ifjú leánya választás elé kerül: hallgasson-e a szíve parancsára, vagy a belénevelt értékrendnek engedelmeskedjen: azaz szabadon, szerelemből kössön-e házasságot, vagy a csillogó életet, az anyagi biztonságot válassza, visszakapaszkodva ezzel az úri körökbe. Miközben igyekszik megfelelni az elvárásoknak, a szépségét irigylők intrikái mégis egyre lejjebb sodorják a társadalmi ranglétrán. Nyiladozó öntudata végül képtelenné teszi a megalkuvásra… Szerelem, társadalmi elvárások, tragédiák klasszikus hármasa a regény, Edith Wharton azonban nem elégszik meg ezzel. Máig modernnek ható szatírát ír, amelynek alapján nem véletlenül emlegetik őt Henry James női párjának. Egy átmeneti korszak tablóját festi meg, amelyben New York tradicionális nagypolgári családjai és a betelepülő újgazdagok élik egymás mellett fényűző életüket. Világuk azonban csak látszólag békés, mindennapjaik mélyén pusztító ellentétek feszülnek. Mindkét rétegnek van ugyanis valamije, amelyre a másik áhítozik. A gyökértelen, hagyományok nélküli betelepülők összetőzsdézett vagyonukkal követelnek bebocsátást az elit társasági életébe. A polgárcsaládok utolsó sarjai pedig egyre nagyobb irigységgel szemlélik az újgazdagok ügyeskedéseit, társadalmi emelkedését, s azt a valamit, amely immár megmásíthatatlanul az övék: a fényűző jövőt. A drámai végkifejlethez hagyomány és újszerűség, elszegényedés és vagyonosodás, érzelmi és észérvek ellentéte vezet el, amelyet a Prédikátorok könyve így fogalmaz meg: „A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.”