AMIKOR MEGÁLLT AZ IDŐ

Négy évvel ezelőtt, 22 éves koromban, hosszú órákon át voltam a klinikai halál állapotában, mialatt szívemet kiemelték a helyéről, s megszabadították a méretét veszélyes mértékben megnövelő diónyi nagyságú vérrögtől, majd felnyitották tüdőmet, s felszabadították bennük a már napok óta elakadt keringést. Az országban akkor még egyedülállónak számító műtéttel új életet kaptam. Azóta tudom, mit jelent a remény, a küzdelem. Mit jelent a boldogság. Mert ezeket a válaszokat nem az élet adja meg, hanem a halál közelsége. Nem a felhőtlen s gondtalan élet mondja meg, mi az a boldogság, hanem a halál közelsége. Nem a felhőtlen s gondtalan élet mondja meg, mi az a boldogság, hanem a tragédia, a pokoljárás, a szenvedés rögös útját megjárt lélek visszatérése. Mert ott látjuk meg az értelmet. A történet során rengeteg érzés kerül felszínre. Fájdalom, küzdelem, reménytelenség, beteljesületlen szerelem, hiány, bűntudat, függőség, csalódás, halálvágy. Kivétel nélkül negatív, fájdalmat okozó érzések. Azonban éppen ezek hordozzák magukban az erőt s a reményt, amelyek a boldogság lehetőségének hordozói.