Tőle kaptam

Sokunk számára ismerős helyzet: a megfelelő pillanatban találkozunk valakivel, később a találkozás életünk fordulópontja lesz. Önmagában is érdekes ezt az utazást végigkövetnünk másokban, hogy aztán mi is elég bátrak legyünk a kínálkozó pillanatban a saját utunkra lépni. De milyen különös lehet egy találkozás Szepes Máriával, aki hosszú élete végén a Tudás birtokában és a Tapasztalás bizonyosságával fogad be minket, keresőket? Völcsei Judit egészen közel enged bennünket saját magához. Miközben szeretetről, elfogadásról, az indigó gyerekekről olvasunk, együtt utazunk belső énjével, átélhetjük Mária nénivel való beszélgetéseit, az azokat követő lelki változásait. A kötet sors adta szomorú végéhez érve észre fogjuk venni: a mi utunk is ugyanabba a transzcendens létbe visz, ahonnan Szepes Mária üzeni nekünk: Mert az élet örök. Halál nincsen, csak öröklét. Halhatatlanság, örökkévalóság!